2014. december 12., péntek

káosz. káosz mindenhol. a fejemben, a lelkemben, körülöttem. most is benne ülök. ő is bennem. a markában tart. én mikor fogom őt az enyémben? kiakarok csúszni a kezei közül, de egyre inkább csak bele süppedek. eddig tudtam uralni, de már nem megy. illetve alig. eddig azt hittem, én is zseni vagyok. sakkban tart. stressz, ami szorít - szétfeszít, tehetetlenség, dráma, amit nem én írok és játszok el. csak figyelem.

nő az égő cigaretták száma, amitől még jobban köhögök. de legalább karcos hangom lesz.

2014. december 10., szerda

ambivalencia



végre érzek, és mégsem. a lélek és a személyiség külön választható? nem a lelked vagy? nem az érzelmeid irányítanak? a lelked? engem mindenképp. van olyan, akit nem? nem tudom elképzelni. pedig túlontúl empatikus vagyok, ezt még sem bírom átérezni.

érzések. régóta az emberi szükségleteimen és reakcióimon kívül semmit nem érzek. mégis érzelmekről beszélek.

valami nagyot akarok írni, de nem találom.

titok

halott. elment. feladta. feladta? a teste. csak a teste? már nem tudom. csak kérdéseket és emlékeket hagyott maga után. túl sok közös emlékünk nem volt. de van egy kedves. 2013. mikulás. azt mondta soha nem felejti el. én sem. a lelkünk felejthet? vagy csak az agy? ha nem, remélem benne él. valahol. a titokban. ő már tudja. tudja a titkot.

még csak fel sem lehet dolgozni, annyi impulzus ér, annyi emberhez kell alkalmazkodni, hogy a saját érzelmeimet nem tudom megélni és feldolgozni. egyik pillanatban a temetésen küzdök a könnyeimmel, a másikban már a moziban ülök és verdesem a térdeim a nevetéstől.

pillanatok. illanatok. illan. el.

még csak nem is tudja, mit hagyott maga után. kiket, milyen érzelmekkel irányába. nemtudom, tudta e, szeretem. kedvelem. de szerintem érezte. mostmár remélem látja, nekem is hiányzik.

így akartad? miért? remélem nem a híúságod miatt. bár az éltetett, irányított. akkor ő volt az? miatta? miért? de te ilyen vagy, voltál. múlandó. nem a szó szoros értelmében. ennek így kellett lennie, így mindig élsz. fiatalon, vidáman, nevetve, dacolva, elfojtott érzelmekkel, naívan, reménykedve, álmokkal. így láttalak én. remélem a következő életedben nem megy a hiúságod az életedre. jaj. nem okolok senkit. még őt sem. a hiúságod sem.

nem fájsz. már. az ilyen esetekben úgy gondolom az önzőség mértékétől függ a fájdalom mértéke. elfogadtam. ha így akartad. de azért néha egy kicsit önző vagyok.